Hetek óta egyre erőteljesebb híradások szólnak arról, hogy a deviza autóhitelesek könnyen szabadulhatnak a hitelcsapdából, mert a kölcsönszerződést arra nem jogosultak írhatták alá. Most az MNB is megszólalt. Szakértők segítségével megfejtettük, pontosan mi a helyzet.
Azoknak, akik autóvásárlásra vettek fel kölcsönt, jobbak lehetnek az esélyeik a bíróságokon, mint a lakáshiteleseknek. Könnyebben találhatnak ugyanis fogást szerződéseiken. Az ügyvédek beleköthetnek például abba, hogy a finanszírozó részéről ki írta alá a szerződést. Akadt jogász, aki felszólította az érintetteket: forduljanak a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB), illetve a mellette működő pénzügyi békéltetőhöz (PBT). Első pillantásra ez valóban jó ötlet. Már csak azért is, mert az ügyvédi költség információink szerint legalább 120 ezer forintot tesz, egy másik jogász pedig (aki nem praktizálhat) 40-50 ezer forintért ad a bajban levőknek tanácsot. Ehhez képest a PBT eljárása ingyenes.
Pontosabban, ingyenes lenne, ha működne. Az MNB ma kiadott közleményéből világosan kiderül ugyanis, hogy ez az út nem járható. Mint a hatóság hangsúlyozza: ha a finanszírozóval nem sikerül megegyezni, akkor bíróság jogosult dönteni a felek közti szerződés jogszerűségéről, vagy akár – újabb perben – az elszámolás részleteiről. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az MNB nem tartja annyira egyértelműnek, hogy az aláíró személye miatt automatikusan az adósoknak kellene igazat adni.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne segítenének az érintetteknek. Felajánlják ugyanis, hogy a hozzájuk fordulóknak postai úton (postacím: 1534 Budapest BKKPPf: 777) vagy az ugyfelszolgalat@mnb.hu e-mail címre küldött beadványra a jogszabályban előírt maximum 30 napos határidőn belül felvilágosítást nyújtanak a velük kapcsolatban álló közvetítő státuszáról. Arról, hogy a gépjárműhitellel, gépjárműlízing-szerződésekkel rendelkező ügyfelek közvetítője úgynevezett „A” vagy„B” ügynök volt-e. Aktuálisan, a szerződés megkötésének időpontjában (hiába hozott ugyanis le a sajtó egy 2009 végén érvényes listát, a tapasztalat szerint folyamatosan változó volt a besorolás).
Az MNB közleménye nem tér ki arra, hogy a státuszból pontosan mi következik. Az Azénpénzem.hu több szakértővel egyeztetve a következőkre jutott: a bankok „A” tipusú ügynökei mindenképpen jogosan írhatták alá a szerződéseket. Ők azonban meglehetősen kevesen voltak (körülbelül ötszáz főről lehet beszélni). Ha viszont a bankok „B”, vagy a pénzügyi vállalkozások akár „A”, akár „B” közvetítői az aláírók, akkor elképzelhető , hogy az aláíró személyén lehet fogást találni. A lízingcégek persze váltig állítják, hogy eseti megbízást minden esetben adtak. Kérdés viszont, hogy ez be tudják-e mutatni.